Kiemelten készültünk a versenyre, egymás után kétszer már megnyertük a Mecsek Rallye-t, ennek tükrében nem jöhettünk úgy ide, hogy ne a győzelem legyen az elsődleges cél. Az autóra még jobban odafigyeltünk a felkészítés során, jelenleg rendben van. Gyártottunk hozzá új gázpedál bowdent, új féltengely csuklókat kapott, szétszedtük a váltót, amit nem feltétlenül kellett volna, de mi azért belenéztünk. A pályákat már fejből tudom, Pistivel mindketten tudjuk a dolgunkat, kész itinerrel megyünk. Ettől függetlenül még kimegyünk pályabejárásra az erdőgazdasági utakra, mert ott sokat számít, hogy képben legyünk az utak állapotával. Az elmúlt napokban sok eső esett és még ma délután is számíthatunk rá, ami miatt még változhat a minőségük. A pályabejáráson kialakult kép rendesen átalakulhat, hiszen a versenyen még átmegy előttünk az ORB2 és az ORB3 mezőnye is, és nem tudhatjuk előre, hogy vágják majd le a kanyarokat, mit hordanak fel elénk. Mi leszünk az első autó a már nem tiszta pályán.

Szokott bennem drukk lenni – hiába versenyzek már 25 éve -, de most nem izgulok.

Az Abaliget-Árpádtető szakasz nagyon tetszik, az autó is nagyon szereti. Minél gyorsabb a pálya, annál jobban érzi magát a Ford, viszont a szűk gyorsok nem fekszenek annyira neki. A trefortpusztai szakaszt is szeretem a 6-os út irányába, visszafelé annyira nem jön be. Tavaly nyertük a gyorsasági szakaszokat, meglátjuk, idén hogy sikerül teljesítenünk.

Az évünk eddig elég felemás képet mutat. Itthon száz százalékosak vagyunk, az EB viszont nem állunk jól. Csehországban kiestünk a gázpedál bowden szakadása miatt, Spanyolországban pedig a rajt előtt pár perccel a kormányműben eltört valami, úgy kellett teljesítenünk a versenyt. Csoda, hogy onnan hoztunk pontot.

A mecseki, majd az egy hónap múlva megrendezésre kerülő osztrák EB futam eredménye alapján eldöntjük, hogyan tovább. Ha jól sikerülnek, akkor az EB-re koncentrálunk, ha nem, akkor a magyar bajnokságban megyünk végig.