A Mecsek Rallye előtt a Rongits–Hannus párost sem hagyhattuk ki. Az évtizedek óta töretlen versenyzői szenvedélyről, a pécsi várakozásokról és a készülő VFTS-ről is beszélgettünk velük. A Moldova Rallye győztesei bizakodva várják a mecseki futamot.
Te is az egyike vagy azoknak, akik nem évek, hanem évtizedek óta versenyeznek ezeken a pályákon. Hogyan indult az év?
Ebben az évben még nem mentünk sokat, és tavaly is alig volt olyan verseny, ahol rajthoz álltunk. A Moldova Rallye-n azonban elindultunk, ami egy rettentően jó verseny volt, ráadásul sikerült is nyernünk. Bízom benne, hogy a Mecsek Rallye is hasonlóan alakul majd. A Mecsek Rallye-n mindig jó pályákat és jó szervezést kapunk, ezért remélem, hogy ezúttal is így lesz, és ugyanilyen jól fogjuk érezni magunkat.
Abban az értelemben is előrelépést várok, hogy többen leszünk a kategóriában. Tavaly már alig-alig voltunk, szinte elfogytunk. Jó hír, hogy a nevezési listán már most hatan szerepelünk a T14-ben, köztük jó barátom, Matics Misi is. Remélhetőleg jó kis csatákat vívhatunk majd, és izgalmas versenyt láthatunk.
Ennyi év után is hihetetlen az a tűz, ami hajt, hogy versenyezz.
Igazából a rali iránti szeretet az, ami hajt minket. Annak idején is szerettük ezt csinálni, és most is szeretjük. Bár már lassabbak vagyunk, hiszen eltelt jó pár év, és a reflexek is tompulnak, a sportág iránti rajongás megmaradt. Amíg tudunk, megyünk, versenyzünk, és próbáljuk életben tartani ezt a szenvedélyt.
Készül egy Ladám is, egy VFTS, amellyel már volt néhány kudarcunk, de nem adom fel. Most egy új motor épül bele, amely remélhetőleg megbízhatóbb és erősebb lesz. Ha minden jól alakul, azzal is szeretnék indulni néhány versenyen.
Miből érzed azt, hogy kopnak a reflexeid? Régebben jobban bevállaltad az éles helyzeteket?
Érdekes kérdés, mert belülről ezt nem igazán érzem. Inkább az időeredmények mutatják meg. Nagyon sokat versenyeztünk már a magyar pályákon, így megvannak a korábbi időink. Ha visszanézem őket, azt látom, hogy ma már más eredmények születnek, miközben belülről úgy érzem, ugyanúgy teljesítettünk.
Persze az is befolyásolja a dolgokat, hogy ma már kevesebben indulnak a bajnokságban, és ritkábbak a vérre menő csaták. Talán most, hogy itt lesznek Matics Misiék is, újra átélhetjük ezt az érzést, hiszen velük évtizedek óta versenyzünk együtt. Mindig azt mondom, hogy akkor jó igazán egy rali, ha vannak megfelelő ellenfelek. A Moldova Rallye-n például nem volt közvetlen kategóriatársunk, így ki kellett néznünk egy R5-ös autót, amely nagyjából hasonló időket tudott menni, mint mi. Ez azonban nem ugyanaz, mint amikor a kategóriában nyolcan-tízen versenyeztünk, és közülük öt-hat párosnak is reális esélye volt a győzelemre.
A Mecsek Rallye-n melyik a kedvenc pályád?
Nagyon szeretem a mecseki pályákat, de a legnagyobb sikerünket éppen Pécsváradon értük el, pedig az nem tartozik a kedvenceink közé. Ha jól emlékszem, 2015-ben abszolút második időt autóztunk ott rendkívül mostoha körülmények között: sötétben, esőben. A gyorsasági szakasz felénél éreztem, hogy ezt nem szabad túlerőltetni, mert könnyen le lehet csúszni az útról, vagy ki lehet esni a versenyből. Kikapcsoltam az ALS-t, és szinte utcai tempóban jöttünk le. Úgy tűnik, ez volt a jó döntés, mert végül abszolút második időt értünk el azon a gyorsaságin.
A kedvenceim között mindenképpen ott van az Árpádtető, teljesen mindegy, melyik irányba teljesítjük.
