Rendhagyó módon egy kemény EB futammal indult az év, 190 km össztáv teljesítése komoly felkészülést igényelt. Mivel murván még nem mentünk, a biztos pontszerzésvolt az elsődleges célunk. A magyar mezőnyben az első öt helyezett közé akartunk kerülni. Jól indult a verseny, jó ritmust kaptunk el, és nagyon élveztük, egészen addig, míg az első kislőtéren előjött egy műszaki probléma, ami az első körben végig is kísért minket. Sokat vesztettünk, de a második körben próbáltuk ezt a hátrányt magunk mögött hagyni, de sajnos hibáztam egyet, aminek köszönhetően elment a fékünk, így újra sokat hagytunk bent, egészen magunkba voltunk roskadva. Vasárnap aztán új napot kezdünk azzal a céllal, hogy előrébb kerüljünk. A power stage-ig jól is alakult minden, ahol viszont újra előjött az előző napi technikai probléma, emiatt csak a hatodik helyet sikerült megszereznünk. Ezzel együtt nagyon hasznos tapasztalatokat szereztünk murván, és a gondokat leszámítva nagyon élveztük.

A következő Diósgyőr nekem hazai futamnak számított, nagyon izgatott voltam előtte, szerettem volna, hogy ne valljunk szégyent. A sok helyi támogatás és a barátok miatt különösen fontos volt, hogy jól szerepeljünk. Végre visszakerült a verseny a Bükkbe, aminek nagyon örülök, nagy élmény ezeken a pályákon menni! Tudtuk, hogy az időjárás meg fogja kavarni a körülményeket, az eső miatt az erdőben nem tudott felszáradni a pálya. Mindenki más gumi taktikát választott, érdekes volt látni, kinek jön be. Szerencsére mi jól döntöttünk, a verseny egészére mondhatom, hogy ez nagyban befolyásolta az eredményünket.

Nagyon nagy pillanat volt számomra, mikor Mályinkán életem első szakaszát meg tudtam nyerni! Ez vissza is hozott minket a versenybe, letudtuk az addigi hátrányunkat Friciékhez képest, és arra törekedtünk, hogy vasárnapra lőtávolon tudjunk maradni. Vasárnap mi indultunk elsőnek, ez nagy izgalommal járt és egyben felemelő érzés is volt. Ehhez méltóan szerettünk volna menni és egy jót versenyezni. Az első körben Bükkszentkereszten defektet kapunk, de így is szerencsésen le tudtunk jönni. Az utolsó kör pedig kiváltképp izgalmas volt. Az utolsó mályinkai szakasz pozitív irányba billentette a versenyt, és a power stage-n csak arra kellett koncentrálni, hogy célba érjünk. Mentálisan nem volt könnyű kezelni azt, hogy ha minden sikerül, életünkben először összejöhet a győzelem.

Őszinte leszek, akkor vált drámaivá és valóságossá ez az egész, amikor kiszálltunk az autóból és a családunk, a barátaink fogadtak minket. Hihetetlen, hogy az első futamgyőzelem megadatott nekünk!

Mecsek nem lesz könnyű, erős mezőnyre számítunk. A pályák hasonló nehézségűek, mint a Bükkben, így komoly feladat vár ránk. Most kezdek csak igazán ráhangolódni, eddig nem nagyon volt időm, egy hét kellett Diósgyőr után, hogy egyáltalán fel tudjam dolgozni a győzelmet. Nem tudom, hogy plusz feszültséget hoz e majd az előző eredmény vagy inkább nyugodtak leszünk. Meglátjuk, de az biztos, hogy szeretem a pécsi pályákat, bár tavaly rossz versenyünk volt. Remélem, most minden jól fog sikerülni!