Érdi Tibor:

„Harcos volt a vége, az utolsó gyors rajtjában valami eltörhetett a hajtásban és csak hátsókerék hajtásunk lett. Árpádtetőn 18-at eladtunk a 30 másodpercből, nem gondoltam, hogy ezt meg tudjuk nyerni. Most jön ki rajtam igazán, szenzációs érzés. Ez az első verseny, amit megnyertünk a Historicban és itthon, ez nagyon nagy öröm. Le a kalappal az autó előtt. Sajnálom, hogy a végén valami történt, mert akkor fölényesen nyertünk volna, de lényeg, hogy  így is megvan. Az pedig, hogy idejönnek a kollégák gratulálni, ez külön fantasztikus.”

Zippo, Denis Piceno:

„Nagyon jó második napunk volt, élveztük, és mindent beleadtunk magunkból, nagyon jó időket mentünk. Ha nem lett volna a büntetés, a kategória összesítését is elvittük volna. A szerelőink mindent megtettek annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban megoldják a problémáinkat. Úgy megyünk haza, hogy tudjuk, mindent beleadtunk.”

Ville Silvasti, Risto Pietiläinen:

„Összességében jó volt a hétvége, mindent beleadtam, amit lehetett, és a legtöbb időeredményemmel elégedett vagyok. Volt egy-két apró hibám, ami a végén a jó eredményünkbe került.”

Karl Wagner, Gerda Zauner:

„Nagyon elégedett vagyok az összesített 3. hellyel és a kategóriánk első helyével. Probléma volt a sebességváltónkkal, ami visszavetett minket. A mai szakaszok egész jól feküdtek az autónknak.”

Carlos Sampayo Cao, Jorge Manuel Henriques:

„Csodálatos hétvége volt, nagyszerű emberekkel és nagyon élveztük. A hétvége folyamán javítottunk a beállításokon, és elégedetten távozunk, sokat tanultunk magunkról és az autónkról. Ez valóban egy különleges verseny! Tegnap egy trükkös, felhordásos pályáról ma egy körversenyhez hasonló pályára váltottunk. Visszatérünk a jövőre is, mert nagyon szeretjük ezt a versenyt.”

Zsírpapa:

„Nagyon örülünk, hogy itt vagyunk bent a célban. Kegyetlenül jó volt. Ezek az erdei utak, én kész vagyok tőlük! Nekem ez a rali, amikor murvás, koszos az út és azon kell leimprovizálni az egészet.”

Kalapács Zsolt:

„Kezdeném az elején, igazából tegnap dőlt el ez a verseny. A tegnapi keskeny, erdős pályákon mindig féltem, akkor mindig hárman ültünk a kocsiban. Most valahogy a pályabejáráson megéreztem, hogy itt lehet menni, van még hely, nem baj, ha egy kicsit hibázok, lehet korrigálni. Mertem menni végre, és szerintem akkor dőlt el. Ott 20-akat tudtunk adni az ellenfeleknek, az pedig sok. A mai napra nagyjából másfél perccel fordultunk, ami nagyon sok. A rosszullétem után már jól éreztem magam, a mai napot pedig már vidáman lekocsikáztam. Ezek a pályák a kedvenceim, nyugodtan lehetnének vb-s pályák is.”